„Az öttusa a jövő vezetőit neveli” - Interjú Mizsér Attila olimpiai bajnok öttusázóval, üzletemberrel, motivátor – kommunikációs szakértővel.

Az öttusa-világbajnokságon mutatkozott be az Ön által megálmodott TÉT program, amely a sport és a vállalatok egymáshoz közeledését célozza meg, egy újszerű módon. 

A TÉT programon már két éve dolgozom, a hazai és a nemzetközi sportéletben is megosztom a lényegét prominens személyekkel, érdekel a véleményük. A kezdő mozzanat 2017-ben volt, az öttusa-edzői világkongresszuson, Manchesterben, ahol előadtam a koncepciót: kell egy értékrend az öttusának, amivel megmutatja magát a világnak, üzeneteket közvetít, és vállalati fejjel gondolkodva újraszabhatja a jövőjét. Ott meg is ígértem, hogy a 2019-es budapesti vb-n már látni fognak ebből elemeket. A TÉT a sportban TÉT az üzletben program a két versenyszféra innovatív együttműködését célozza meg. Célközönségünk a vállalatok, a céges világ. Mi elsősorban nem szponzorációban gondolkodunk, hanem egy több szálon egymáshoz kötődő kooperációt szeretnénk kialakítani. A programnak három fő megvalósítandó célkitűzése van: 1. forrásbevonás az öttusa sportágba a céges világból, 2. a versenyzők felkészítése a sport utáni életre, a sportoló énképének és jövőképének a kialakítása, 3. a céges munkavállalók számára élményközvetítés a sporton keresztül. A három pillér tehát emberközpontú és egyben financiális szempontokon nyugszik, ám ezek nem sorrendben állnak, mindegyik egyformán fontos, sportos kifejezéssel élve, „tandemben” vannak.

Milyen eszközökkel szólították meg a célközönséget?

Elsőként, a vállalati Laser Run váltó (200 méter futás és ötször kell betalálni a célba) felhívásunkkal megmutattuk a cégeknek, hogy ezt a sportot bárhol, bármilyen körülmények között lehet művelni: a betonplaccon vagy akár a székház belső udvarán. Biztonságos, nem veszélyes, környezetbarát. Ahol egy 50 méteres kört lehet futni, ott már a Laser Run is működik. Globálisan is kérdés a sportágaknak, hogyan kerülhetnek közelebb az emberekhez, oda kell vinnünk számukra a sportot. Mi ezáltal adunk egy szeletet az öttusából a vállalatoknak A második program elemünknek, az öttusa kiállításnak a Kincsem Park impozáns aula része adott otthont. A tárlat fő üzeneteként azt fogalmaztuk meg, hogy az öttusa a jövő vezetőit neveli. A kiállítás két falfelületen kapott helyett. Az egyiken az öttusa öt értéke és három, egykori öttusázó példakép: Simóka Bea (ma ügyvéd), Szalay-Berzeviczy Attila (ma a Raiffeisen Bank International AG ügyvezető igazgatója), és Bretz Gyula (három éve a Magyar Öttusa Szövetség elnöke, az Uvaterv elnök-vezérigazgatója) szerepelt rövid életrajzzal, és néhány személyes gondolattal, de ebből is jól látható volt, hogy mi mindent értek el a sportban és vezetőként. Ez elsősorban a sportolók és családjuk számára inspiráló életpálya-modell, de a cégeknek is informatívak lehettek a pozitív példák. A másik falon a tavalyi Citadellás Laser Run-os kép a vállalatokat célozta meg. A kiállításon belül volt egy felsorolás, amely bemutatta, hogy mi a nyereségük, ha részt vesznek az együttműködésben, és láthatták, hogy ez mindenki számára egy win-win szituáció. Az önkéntesség is a program része, ahová a céges dolgozókat várjuk. Ezzel szintén nyerhet az öttusa, mivel pár éven belül kitermelődhet egy szakértőkből álló önkéntes gárda. Már most vannak jelentkezők, akik mintegy csapatépítésként és hasznos szabadidős elfoglaltságként tekintenek rá, az egyik céget kifejezetten ez érdekli, másokat az aktív életmód, a dolgozók jólléte, energizálása ragadta meg a programban. A világbajnokságra felépítettük az öttusa kölyök parkot, ahol mindent meg ki lehetett próbálni, volt olyan pici gyerek, aki felfújható lovon kezdte, vagy műanyag párbajtőrrel vívott. Ott a célközönség a szülők voltak, hogy tudomásukra jusson, ha öttusázni küldik a gyermeküket, akkor nemcsak sportolót nevelnek belőlük, hanem felkészítik őket a sport utáni életre is. A szülőknek is ez egy üzenet: ha öttusázni adjuk a gyereket, akkor felkészítjük az életre. A cégekben meglévő tudást ki szeretnénk használni arra, hogy már a középiskolás, gimnazista korosztály elkezdjen olyan élményekkel, kapcsolatokkal találkozni, amelyek még később hasznosak lehetnek, megismerkedjen a különböző iparágakkal, és el tudja dönteni, melyik terület érdekli. Nagyon támogatjuk a továbbtanulást, a duális képzéseket is. Személyes példámból kiindulva, a bankszakmában nagyon sokat profitáltam abból, amit az öttusa tanított nekem, ezért is tudtam eredményes vezető lenni. Szeretnénk rá felhívni a figyelmet, hogy a cégek gondolhatnak úgy az öttusázókra, mint a leendő utánpótlásra. Az öttusa olyan életkészségekre tanít, ami ritkaságszámba megy, és még az egyetemen se tanítják. Sokrétűen fölkészíti az embert a vezetésre.

Milyen speciális készségekre gondol, ami az öttusázókra jellemző, és mi az értékrend, amivel ez párhuzamba állítható?

A vállalatfejlesztésben mindig kulcskérdés, hogy van-e a menedzsmentnek énképe, arculata, hogy mit szeretne közvetíteni a cégről a világnak. A cégeknél definiálnak olyan értékeket, amelyek mentén működni akarnak, pl. integrity charter, vállalati filozófia. És az volt az ötletem, hogy ezt meg kell csinálni az öttusának is. Én a sportágakra úgy tekintek, mint egy vállalatra: ha a sportág fejlődni szeretne, akkor kell egy vállalati filozófia – ez volt az alapgondolatom. Összeszedtem 10-15 készséget, mint például stratégiaalkotás, önmotiváció – olyan gondolatokat és értékeket, amelyek az üzleti világban, különösen a vezetők felé elvárások. És ezt az öttusa mind megadja. Csak egy példa: már az is teljesítmény, hogy az öt szakági edzőnek egyszerre és koordináltan kell megfelelni. Ehhez egy rendszerszemléletben történő gondolkodás kell, globálisan kezelve, és különböző területekkel együttműködve. Nem könnyű azonban leszűkíteni a készségek sorát, és csak a legtalálóbbakat kiemelni. 2017-ben készítettünk egy átfogó közvéleménykutatást több mint 300 fő résztvevővel, köztük versenyzők, edzők, családtagok, sportújságírók és a sportból jött üzletemberek közreműködésében. Ezek alapján állt össze az öttusa öt értéke. Ha már öttusa, akkor stílusosan maradtunk ötnél. Az öt érték: 1. céltudatosság, 2. önmotiváció, 3. időgazdálkodás, 4. döntéshozatal és 5. összpontosítás. Ezzel az öttusa példát akar mutatni a többi sportágnak is, hogy vázolják fel ők is azokat az üzeneteket, amiket a sportolók, a szülők, a cégek és a társadalom felé szeretnének közvetíteni. 

Hogyan folytatódik a program a vb után? Milyen együttműködési lehetőségek merültek fel a cégekkel?

Sokat készültünk, és nagy izgalommal vártuk, hogyan fog átmenni a TÉT program üzenete, a visszajelzések pozitívak, mi pedig folytatjuk tovább. A világbajnokságon videókat, filmeket is készítettünk, amiket a későbbiek során promotálni fogunk. Lesznek fórumok, konferenciák. Vannak már most is támogatóink, az Óbudai Egyetem például előadótermeket ajánlott fel a részünkre.  Sikeres versenyzőinkkel motivációs tréningeket tudunk tartani. Az edzőképzés is a vesszőparipám, ha edző vagy, vezető vagy. Az üzleti életben dolgozó vezetőnek ugyanazokra a készségekre van szüksége, mint az edzőnek: tudatos kommunikációra és motivációra. Az edzők ilyen képzést egyáltalán nem kapnak, a program keretein belül meg lehet teremteni számukra a lehetőséget. A TÉT programot érdemes HR-szemszögből is megnézni, olyan dolgokat tudunk nyújtani a cégeknek, amiket egyébként is beterveznének a céges költségvetésbe, és mi azt szeretnénk, ha az öttusában felismernénk a potenciált, és abba fektetnének bele. Októberben  szándékunkban áll szervezni egy rendezvényt, ahová meghívjuk a cégeket, akik bekerültek már a látómezőbe. Most ősszel a budget készítés időszakában vagyunk, bízom benne, hogy már a 2020-as évre is sikerül elnyernünk a cégek bizalmát, és belevágni a programba. Nemzetközi szinten is fogom promotálni, van rá érdeklődés, kíváncsiak az emberek, hogy mit lehet egy ilyen programmal elérni. Magyarország már sokat adott az öttusának és hiszem azt, hogy ezzel is fog.

Hogyan alakult úgy, hogy a kommunikációval és a motivációval hivatásszerűen foglalkozzon?

Gyakorlatilag 11 éves korom óta foglalkozom önmotivációval és mások motiválásával. A sportban majd az üzleti életben vezetőként különösen. Most pedig hivatásszerűen szeretnék a cégeknek és a sportágaknak ebből a tudásból minél többet átadni, ahol van rá igény. 2010 óta vagyok tréner, korábban az UniCredit Bankban dolgoztam belső trénerként, soft skill: asszertív kommunikáció, értékesítés, vezetői készségek témakörben. A bankszakmából öt évvel ezelőtt léptem ki, de már közben is évekig belső kommunikációs tréner voltam a cégnél. Utána mélyedtem el abban, hogy a kommunikáció hogyan tudja tudatosan a motivációt segíteni. 2017-ben találkoztam egy Magyarországra látogató angol coach-al, aki  bemutatta a Motivációs Térkép elnevezésű mérőeszközt. A teszt méri a motivációs szintet, a motiváció jellegét, típusát. Amikor ezt megláttam, azt mondtam magamban: wow, ez nekem kell, ki akarom képezni magamat. Mondjuk az élő sztorijaimmal előtte is elég hiteles voltam, de most már tudok adni egy eszközt, az üzleti életben dolgozók kezébe. A teszt segít abban, hogy az adott személynek, milyen lépéseket kell megtennie a céljai elérése érdekében. Az eszköz nem függ iparágtól, bármely területen kiválóan alkalmazható: a vegyipartól kezdve az államapparátuson át, a marketing, a HR vagy éppen az IT területén. A motivációval érdemes foglalkozni. Aki demotivált, annak az energiaszintje alacsony, és még az sem hasznosul vagy negatív irányba halad. Velük ellentétben a motivált embereknél azt érezhetjük, hogy itt energia van, itt történnek dolgok, és a projekt sikeres lesz. Az életben is akkor érezzük jól magunkat, ha áramlanak az energiák, és együtt tudunk gondolkodni, alkotni. 2018 tavaszán végeztem el a képzést, és azóta alkalmazom: rendkívül jól lehet fejleszteni vele az egyéneket és a csapatokat is. Többek között karriertervek meghatározására is használjuk, lehet vele javítani a csapathangulatot és a tolarencia készséget is. Az elmúlt években tisztult le, hogy ha valahogy pozícionálnom kell magamat, akkor én a leginkább motivátor vagyok. Bőven akadnak sztorijaim a sportból és az üzleti életből egyaránt. Vannak motivációs modelljeim is, amelyeket saját kezűleg én fejlesztettem ki. A figyelemfelhívó nevet viselő  FITNESZ motivációs modell betűi például hat vezetői  elvet, szempontot hordoznak: az első betű a fejlődésre utal, ha tudatosan figyel a vezető a munkatársai személyes fejlődési igényeire, akkor jobban tudja vezetni, motiválni a céget, hatékonyabban és eredményesebb fog működni a csapat. 

Az egyik fő területe az asszertív kommunikáció, amelynek fontosságát manapság egyre többen elismerik a magán- és az üzleti életben egyaránt.

Az asszertív kommunikáció fontos része az én-üzenet, hogy milyen információkat szeretnénk magunkról közvetíteni, és másoktól milyen reakciót várunk el, ezáltal jobban tudunk együttműködni. A másik része pedig az értő figyelem. Egy konfliktushelyzetben választhatok, hogy megpróbálom megérteni a másikat, és beleélni magamat a helyzetébe, vagy annyira erős a konfliktus, hogy rögtön egy én-üzenettel kell indítanom. Azt is eldönthetem, hogy azonnal reagálok, vagy csak később, de ehhez tudatosan rendelkezni kell egy széles eszköztárral és hozzá a megoldási készséggel. El kell dönteni az adott pillanatban, hogy melyik utat választom, úgy például,  ahogy a vívó-páston: elindítom-e már a támadást vagy nem. Szeretek sajátos módon tanítani, és mindig arra törekszem, hogy egyéni és egyedi legyek. Ahogy új termékeket találtam ki a bankszakmában, a tréningek kapcsán is új termékeket alkotok meg. Akárhova megyek, motiválni szeretném az embereket. Én ezzel szeretnék kiemelkedni a szakmában. A „hajrá, mindent bele” kifejezésen túl ennek sokkal mélyebb tartalma, és szélesebb eszköztára van. Tudatosan motiválni érdemes megtanulnunk, mert jobb lesz általa az életünk. Ha az emberek energiát fektetnek bele, az sokszorosan vissza fog jönni.

Az innováció egyébként sem áll távol Öntől, számos esetben ötleteivel meghaladta a korát.

Igen, visszatekintve az életem eddigi időszakaira érdekes megfigyelés, , hogy öt-tíz évvel mindig meg tudtam előzni a környezetemet. Sportolóként az egyik első voltam, aki sportpszichológussal dolgozott, amikor ’82-ben elkezdtem, hogy jobb öttusázó legyek és följebb tudjak emelkedni (az egyik felnőtt vb-n ért egy vívás kudarc élmény), először furcsállták, valahogy az élt az emberek fejében, hogy csak az jár pszichológushoz, aki bolond. 10 évvel később már mindenki rájött, hogy sportpszichológus nélkül sokkal nehezebb világszínvonalon jó eredményt elérni. Ma már teljesen természetes, hogy a sportpszichológusok nemcsak a felkészítést segítik, de még a versenyekre is utaznak. Másik példa a bankszakmából, fix kamatos, rögzített hitel, árfolyamkockázat nélkül, vagyis kiszámíthatóság és biztonság, ezt jónéhányan már 10 éve mondtuk, hogy ebben van a jövő, mára bevett gyakorlat lett, reklámozzák. A sportban a TÉT program lehet az egyik olyan innováció, amire öt-tíz éven belül reményeim szerint minden vállalat igényt tart majd. És abban is biztos vagyok, hogy egyre több sportág is élni fog vele. Mindkét versenyszféra rengeteget nyer majd. A sport és az üzlet is rendelkezik ugyanis természeténél fogva olyan tulajdonságokkal, ami érték a másik számára, és itt a program minden szereplője közvetlenül érezheti, hogy haszonélvezője. 

Most, hogy ennyi teendője van, saját magát hogyan tudja motiválni, és megőrizni a kiegyensúlyozottságát?

A családom nagyon sokat segít a kiegyensúlyozottságom megtartásában, különösen Edina, a feleségem. Ahogy nekem is a sok szervezés miatt, úgy neki is picit nehezebben telt az elmúlt pár hónap. Fontosnak tartom, hogy amikor nagyon le van terhelve az ember, akkor is őrizze meg a tudatosságát. Még a legnehezebb időszakokban is mindig figyeltem arra, hogy legyenek kisebb szünetek, kiszakadások, amikor fel tudtunk töltődni. Ha csak pár nap, vagy pár óra is, de találni kell rá időt, amikor éppen valami mást csinálunk, és együtt vagyunk a családunkkal, a barátainkkal. A mostani időszak igen sűrűre sikeredett, az öttusa-világbajnokság után már rögtön kezdődött is a World Urban Games, amelynek sportigazgatója vagyok. Nyolc nemzetközi és a hazai sportszövetségekkel és rengeteg személlyel kellett nagyon intenzíven tartanom a kapcsolatot. Mindig is sokat dolgoztam, de annyit, mint a mostani nyáron, még korábban sem, de megérte mindkét esemény miatt. Ilyenkor nem a legideálisabb pihenni, de mégis muszáj egy picit. A fiam, Márk például most vált egyesületet, ennek is megadtuk a módját, hogy részletesen átbeszéljük a helyzetet. Elmentünk nyaralni is, igaz, most rövidebb idő volt, négy napra elmentünk Szlovéniába, voltak telefonok, amiket fel kellett venni, de akkor is szükség volt a kikapcsolódásra. A feltöltődés nagyon fontos, hogy ne égjünk ki. Ez mindenkinek a saját felelőssége, sokszor még kényelmesebb is beletemetkezni a rengeteg munkába, mint kifogás, de rajtunk múlik, hogyan osztjuk be az időnket, és van, hogy azt is be kell tervezni és erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy legyen szabadidőnk. Vagy említhetném azt is, hogy most a riport közben többször is hívtak, de nem veszem fel, nem hagyom, hogy kizökkentsenek. Persze utána vissza fogom hívni. Ezt is az öttusa tanította meg, hogy ha nem pihenünk, és nem adjuk meg az időt a feltöltődésre, akkor hosszabb távon fog romlani a teljesítmény. Az alapvetően teljesítmény-kényszer alapú üzleti világba is szeretném ezt a szemléletet behozni. Mindenkinek meg kell adnia a lehetőséget magának a kikapcsolódásra, fontos, hogy legyen hobbink. Nekem ez például a gitár, ha csak húsz percre is, de a kezembe veszem és játszom rajta. A zene pedig elvisz magával, és az agyam is egy kicsit megpihen. Ezt felírnám mindenkinek receptre, hogy foglalkozzon a hobbijával. Mondok egy példát, amit mindenki érteni fog: az okostelefont sem tudom használni, ha nem töltöm fel. Az üzleti életben nagy a tét, mint a TÉT a sportban, így összekötve mindent mindennel. (nevet) De meg kell tanulniuk a vezetőknek és a beosztottaknak is, hogy minden nap kell egy pici kiszakadás, ha másnem egy tíz perc vagy fél óra, de másképp fog utána dolgozni az ember. Ha én nem pihentem volna napközben a következő vívóedzés előtt, a már meglévő délelőtti három után, akkor az az edzés gyakorlatilag ment volna a kukába, és nem számított volna hatékonynak. SportMenedzser Magazin lévén, itt szeretnék üzenni az üzleti életben dolgozóknak, hogy erre figyeljenek oda, és higgyék el, így még növekedni is fog a teljesítmény. Ehhez ragaszkodtam a bankszakmában is, hogy legyen kiszakadás. Mindig voltak nagyon intenzív időszakok, többhónapos, határidős projektek. A bankos kollégáimmal 2007-ben alapítottunk egy zenekart, és amíg ott voltam, addig fennállt és együtt zenéltünk. Az például tipikusan egy olyan élettér volt nekem, hogy amikor bementünk a próbaterembe, három-négy órára, akkor teljesen az ajtón kívül hagytuk a külvilágot, és csak egymásra és a zenére koncentráltunk. Kell az ember életébe a ritmus hosszú távon, és ezt is a sport tanította meg: 1980 őszén, én már ’84 Los Angelesben gondolkodtam, annak volt egy négyéves, évekre és további makrociklusokra lebontható vonulata, ezt meg kell csinálni az üzleti életben is. Ha valaki vezető, és minél felsőbb szinten van, enélkül nem is lehet eredményes. Kell tudni stratégiailag tervezni, a nagy terveket kisebbekre lebontani, és úgy megvalósítani. Akár napi szinten, hogy tudjuk, miért küzdünk minden nap. Ha menedzser vagy, akkor kell egy vízió, hogyan látod a cég jövőjét, ha nincs jövőképed, akkor nem tudsz jól vezetni. Ezt is a sport tanította meg. Life coach is tudnék lenni, de nem erre fókuszálok, hanem a motivációra. Én kicsit minden vagyok: öttusázótól nem is lehet mást várni. (nevet) Amikor végigcsinálok egy tréningnapot, többen is kérdezik, hogy lehet, hogy a nap végére én még mindig nem fáradok el, és csillog a szemem. Én is elfáradok, nem szeretek sokat beszélni, kivéve, ha valamilyen szenvedélyes, mély dologról van szó, mint most. (nevet) Sokat változtam, mert tinédzser koromban kifejezetten zárkózott és visszahúzódó voltam. Egy tréningen sokat kell beszélni, és a résztvevőket is dolgoztatom, interaktívan tartom az előadásokat. De közben én is csomó mindent kapok: sokat tanulok a reflexiókból, mások személyes élményeinek megosztásából. Minden tréning új szituációkat hozhat, nincs két egyforma. Még a tematikáimat is testre szabom. Miután megbeszéltem a leendő partnerrel, hogy mi a tartalma az együttműködésünknek, mindig a hangsúlyokat eltolom arra, ami nekik fontos. A cégvezető azt szeretné, hogy az előadásom után az emberei bizonyos dolgokat másképp lássanak, vagy másképp álljanak hozzá. Fizikailag én is elfáradok, tessék kipróbálni csak azt, hogy egész nap állsz. A gesztikulációra mondjuk, nem kell figyelni, ha az belülről jön, akkor az ember hiteles lesz. Az a lényeg, hogy közben valójában én is töltődöm. Minél többször kell olyan dolgokat csinálni, amiket szeretünk. Ilyen a sport is, ami közben motivál, belső energiákat mozgósít. És akkor megtalálod az energiaforrást, újra meg újra. 

Az eredeti cikket itt olvashatja: https://sportmenedzsermagazin.hu/az-ottusa-a-jovo-vezetoit-neveli/